"Egy kínai történet szerint a parasztembernek egyszer elszaladt a lova a hegyek felé, s hiába igyekezett visszahívni, a ló bizony elszáguldott. Mivel ez volt az egyetlen lova, amivel megművelte a földjét, a rokonok és barátok mind sajnálkozásukat fejezték, hogy ilyen nagy balszerencse érte.
A paraszt pedig csak ennyit válaszolt: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt ló, de nem egyedül, hanem nyomában egy tucatnyi vadlóval, s ezeket a parasztember mind befogta. Ekkor ismét eljöttek a barátai, s örvendezve gratuláltak neki, hogy milyen nagy szerencse érte.
Ő pedig megint csak annyit mondott: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új vadlovon, amely azonban levetette a hátáról, s a fiúnak eltört az egyik lába.
A szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt most is csak ugyanazt mondta: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Néhány hét múlva katonák vonultak el azon a vidéken, s minden hadra fogható fiatal férfit besoroztak. Egyedül a parasztnak a fiát nem vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni…”
… és így tovább… mint az életünk.
A titokzatos és csodálatos út egészen az óperenciáig és még azon is túl...
A paraszt pedig csak ennyit válaszolt: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt ló, de nem egyedül, hanem nyomában egy tucatnyi vadlóval, s ezeket a parasztember mind befogta. Ekkor ismét eljöttek a barátai, s örvendezve gratuláltak neki, hogy milyen nagy szerencse érte.
Ő pedig megint csak annyit mondott: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új vadlovon, amely azonban levetette a hátáról, s a fiúnak eltört az egyik lába.
A szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt most is csak ugyanazt mondta: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”
Néhány hét múlva katonák vonultak el azon a vidéken, s minden hadra fogható fiatal férfit besoroztak. Egyedül a parasztnak a fiát nem vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni…”
… és így tovább… mint az életünk.
A titokzatos és csodálatos út egészen az óperenciáig és még azon is túl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése