2009. november 3., kedd

helloszia!

igen, kérem, ezt is meg kellett érnem:
a vasárnapi békaesésem = munkahelyi baleset, hiszen éppen oda igyekeztem.
a jegyzőkönyv felvételéhez pedig be kellett mennem ma a ceghez.
Tibo kollégam mivel fogad hangosan?
idezem: „Na, hogy megy már a balkezes seggtörlés?”
egy fél pillanatra talán megszűnt a szerkesztőségi alapzsongás, majd kipukkadt a röhögés.
először belőlem, majd a többiekből is.
nevetéstől fuldoklva válaszoltam neki: „édesdrágatibókám, én is nagyon szeretlek!”
jó is a jó munkahelyi légkör.
ha jó...
kivéve, ha az emberek nem kínjukban poénkodnak, merthogy újabban már ez megy.

ki marad? ki megy? mikor? miért?
(és ebben a vérzivataros helyzetben kellett nekem eltörnöm a csuklómat,
8, azaz Nyolc hét táppénzre kárhozatva magam.)
csoda-e, hogy félek?
félek, hogy engem is,
engem is elküldnek,
elküldenek, mert ...

mért is?

hát ez az, amit nem tudok meg, ha nekem is azt mondják majd, hogy szépvoltjóvoltköszönömennyi.
:(

2 megjegyzés:

M írta...

1. Mit is mondhatnék? Nagyon sajnálom, hogy ezt történt veled. Nem is én lennék, ha nem kívánkozna ki belőlem, hogy keresd meg, hogy mit lehet a helyzetből a javadra fordítani!

2. Előbb érjünk el a hídig, csak aztán menjünk át rajta.

3. Már megint tettem valamit a másik blogdba, de már kezdek rájönni, hogy hogyan csinálom.

NP írta...

Gyógyulást és jobbulást Neked!